verespeter

Veres Péter író, politikus (1897-1970)

1897-ben agrármunkás családban született. 8 évesen kezdte el az iskolát, de csak 4 osztályt végezhetett el, mert munkába kellett állnia. Volt cselédcsürhés, napszámos, vasúti pályamunkás. 1914-ben bekapcsolódott az agrárszocialista mozgalomba. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a földosztó bizottságnak, a munkástanácsnak, és a községi direktóriumnak. Ezért 1920-ban egyévi fogházra ítélték. Az 1930-as évektől rendszeresen jelentek meg írásai. Első jelentős műve az Alföld parasztsága című szociográfia volt. Ezzel vonta magára a népi írók figyelmét. Ezután írta Számadás (1937), Gyepsor (1940), Falusi krónika (1941), Szűk esztendő (1942) című munkáit, melyek félig szociográfiák, félig önéletrajzi írások voltak, középpontjukban a létért küzdő alföldi agrármunkással. Szenvedélyes hangú cikkeiben véleményt nyilvánított a kor legégetőbb társadalmi kérdéseiről, így a földkérdésről, és a német veszélyről. 1943-ban a népi írók által rendezett balatonszárszói konferencia egyik szónoka volt. A második világháború után a Nemzeti Parasztpárt elnöke lett, 1945-ben az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökeként irányító szerepet játszott a földreform végrehajtásában. 1947 és 1948 között honvédelmi miniszter volt. Az 1950-es évektől meggyőződéses híve a társadalom szocialista átalakításának, támogatta a mezőgazdaság szövetkezetesítését. Ezt az időszakot mutatja be Próbatétel (1950) és Pályamunkások (1951) című munkájában. 1950-ben és 1952-ben is Kossuth-díjat kapott. Műveit összesen 17 nyelvre fordították le. 1970-ben Budapesten hunyt el, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.