?skori emlékek

Balmazújváros környéke az ?sid?k óta lakott. A régészeti leletek tanúbizonysága szerint honfoglalásunk el?tt k?- és bronzkori népek, szkíták, kelták, szarmaták, hunok, avarok és szlávok is éltek a város térségében. Az elmúlt id?k emlékét ?rzik a határban lév? kunhalmok, melyeket vidékünkön réz- és bronzkor népek, illetve a szkíták, esetleg szarmaták emeltek. A legtöbbet az egykor a Nagyszíkt?l délre, a Bánomkert nyugati részén emelked? Nagy-, vagy Kárhozott-halomról tudunk, amely 1953-ban, a Keleti-f?csatorna építésekor semmisült meg. Elhordásakor régészeti feltárás zajlott, így a halom leleteit sikerült megmenteni. A legkés?bbi objektum egy téglapince volt, melyet csak mintegy 250 éves áshattak a halomba a közeli sz?l?skert (Bánomkert) m?vel?i. A 8 méteres halom csúcsa alatt 2 méterrel egy kelta urnasír (KR.e. 4-1. század) került kibontásra. A korongolt urna és egy lapos tál, illetve az urnában lév? elhamvasztott csontok és vaseszközmaradványok a debreceni Déri Múzeumba kerültek. Lejjebb ásva egy fából épített nagyméret? szkíta sírkamra (Kr.e. 7-4. század) került feltárásra. A sírban fekv? csontvázon nemeztakaró maradványait, fejénél bronz hajkarikákat találtak.

A város kialakulása (13-15. század)

A mai Balmazújváros közigazgatási területén több terület jött létre az Árpád-korban. Az írott forrásokban szerepl? falvak helyét azonban nehéz meghatározni, régészeti lel?helyekkel azonosítani. A város nevét adó Balmaz falu helyét is több kutató próbálta lokalizálni. Közülük Módy György történész és id. Varga Antal helytörténész feltételezése a legvalószín?bb, miszerint Balmaz házai a mai Hortobágy települést?l északra fekv? Bivaly-halom térségében állhattak. A halmot feltáró Zoltay Lajos itt egy 1220-as években épült templom alapjait is megtalálta. Balmaz neve a babonából adódott óvónevek közé tartozó török nyelv? Balmaz személynévb?l származik, melynek jelentése Nemlév?. Ilyen nevet akkor adtak a gyermekeknek, ha a létezését a gonosz szellemek el?tt le akarták tagadni. A településnév ótörök eredete arra is utalhat, hogy Balmaz a honfoglalás után a kabarok szállásterülete volt. Balmaz korai történetér?l keveset tudunk, de annyi bizonyos, hogy a 15. század végén egy id?re elnéptelenedett, s mint pusztabirtok a debreceni uradalomhoz került, melyet Zsigmond király 1411-ben Lazarevics István szerb vajdának adományozott. Ez id?ben rác (délszláv) népesség is megtelepedett a vidéken. A debreceni uradalmat, s vele Balmazt, 1450-ben a Hunyadi család szerezte meg. Hunyadi János halálát követ?en felesége, Szilágyi Erzsébet lett a birtokos, aki a Thegzes családtól elfoglalta a közeli Hímest, és házaiba balmaziakat telepített. Hímes volt az a falu, amely az Árpád-korban a mai város belterületén (Kossuth téren) feküdt, s amelyb?l Balmazújváros (a balmaziak új városa) kialakult. El?bb királyi birtok volt, majd a Gutkeled nemzetség birtoka lett. Mint egyházas hely, szerepel az 1332-es pápai tizedjegyzékekben. Területén 1375-ben 25 ház állt. Népes települését az 1460-as években szerezte meg Szilágyi Erzsébet, aki fiától Mátyás királytól három országos és egy heti vásár tartására is engedélyt kapott, s Hímest Újvárosnak nevezte el. A mez?városi rangra emelt falu csakhamar virágzásnak indult. Gyors fejl?dését jól mutatja, hogy a 16. században Szabolcs megye legtöbbet adózó települései közé tartozott.

Sorsfordító id?k (16-18. század)

A 16. században Balmazújvárost magyarok és külön városrészen rácok lakták, akiknek saját bírójuk is volt. Az 1543. évi adósösszeírásban 138 magyar és 25 rác porta szerepelt. Újváros növekv? gazdasági erejét jelzi, hogy 1531-ben már a debreceni uradalom második legtöbbet adózó városa volt. Fejl?dését a török hódítás törte meg. Az 1550-es években portái 80%-ban ideiglenesen elnéptelenedtek. A város 1555-ben behódolt a töröknek, s a következ? évtizedekben ismét n?tt a lakosság száma. Ez id?ben jelent meg és terjedt el a református vallás Újvároson. A település a tizenöt éves háború alatt, az 1590-es években elnéptelenedett, lakosai elmenekültek és csak az 1610-es években tértek vissza. Az 1660-as Szejdi-dúláskor ismét elpusztult a város. Az 1670-es évekt?l kezd?d? kuruc felkelések Újvárosra is kiterjedtek. Lakosai a Rákóczi-szabadságharcot is támogatták, évi 60 lovas katonát adtak a kuruc seregbe. Szolgálataikért, hajdúszabadságot kaptak, melyet azonban a szabadságharc bukása után elveszítettek. Mária Terézia 1753-ban Balmazújvárost a császárh? udvari tanácsos, siklói Andrássy Zsigmond özvegyének és fiainak adományozta. Mivel 1739-ben a lakosság közel felét egy pestisjárvány elpusztította az Andrássyak az 1760-as években németeket telepítettek Újvárosba. Külön falurészt kaptak, melynek máig Németfalu a neve. Els? utcájuk a „Nagy német utca” (a mai Kossuth Utca) volt. Számarányuk az összlakosságon belül mintegy 20% lehetett. Az 1773-as úrbérrendezés során a szabadalmas mez?város elvesztette korábbi jogait, s robotra kötelezett jobbágyfaluvá min?sült vissza. A siklósi Andrássy család fiági kihalása után, 1798-ban I. Ferenc király a több, mint 20.000 hektáros birtokot az egyik Andrássy lány fiának, Semsey Andrásnak adományozta, aki ez id?ben Ugocsa vármegye f?ispánja volt. A Semsey család folytatta a majorsági gazdálkodás kiterjesztését, melyhez Kassa környékér?l katolikus szlovák cselédeket telepítettek a faluba. A család tagjai b?kez?en támogatták a helyi egyházközösségeket. ?k vásárolták meg Hubert Mauer németalföldi fest? „Krisztus mennybemenetele” cím? oltárképet a római katolikus egyháznak, a magyar reformátusoknak egy kegytárgytartó szekrényt, a német reformátusoknak pedig egy kelyhet adományoztak.

A szabadság százada (19. század)

Balmazújváros paraszti lakossága kitör? örömmel fogadta az 1848-as forradalmat és fontos eredményét, a jobbágyfelszabadítást. Sokan honvédnak, nemzet?rnek álltak. Újvárosban képezték ki a dics?séges tavaszi hadjárat katonai erejét adó tartalékegységet, melyet a város több hónapig élelmezett. Az oroszok hadba lépésével tragikus véget ért a szabadságharc. A lakosság a városon átvonuló cári csapatok ellátását is kénytelen volt biztosítani. A 19. század második felében megindult a kapitalizálódás folyamata. A jobbágyságot ugyan eltörölték, s lehet?vé vált a földtulajdon adás-vétele, de ennek hatásait az újvárosiak nem érezték, közösségüket súlyos gazdasági és társadalmi problémák terhelték. A 18. századtól ugyanis folyamatosan n?tt a paraszti lakosság, amely azonban nem tudott földet vásárolni, mert a közösség csaknem az egész földterülete a Semseyek hatalmas birtokát képezte. Ebb?l adódóan Újvároson a magyar átlagnál jóval nagyobb volt a zsellérek, földnélküli agrármunkások a száma. Ez a réteg volt a legfogékonyabb az agrármozgalmak iránt, melyek például aratósztrájkokkal tiltakozva képviselték a parasztság érdekeit. 1908-ban országos párt is alakult Balmazújvároson, az Országos Földmível? Párt, amely eredményesen hívta fel a figyelmet az agrármunkások kilátástalan helyzetére.

A változások kora (20. század)

Balmazújvárost súlyosan érintette az els? világháború, a h?si halottak száma 768 f? volt. 1919 áprilisában a város egy évre román megszállás alá került. A két világháború között továbbra is a földkérdés megoldása maradt az egyik f? probléma a településen. 1918-ban a Nemzeti Tanács el is kezdte a földosztást, ami azonban önhatalmú földfoglalásokba torkollott, ezért le kellett állítani. 1920-ban újabb, kismérték? földosztásra került sor, de ez sem változtatott a település birtokszerkezetén, továbbra is sok volt az életképtelen kisbirtok. A helyzetet súlyosbította, hogy a mez?gazdasági munkán kívül alig volt munkalehet?ség. A második világháborúnak is több száz újvárosi áldozata volt. A háború utáni földreformmal több száz agrármunkás jutott néhány hektáros földbirtokhoz. Az 1950-es években a beszolgáltatások, majd az er?szakos kollektivizálás sújtotta az itt él?ket. Az államszocializmus „puha diktatúrájának” a rendszerváltás vetett véget. A település 1989-ben nyerte vissza városi rangját.